|
|
Balatonlelle
Questionnaire Hungarian:
1 2
3 4 5
Questionnaire 3
Karin
és Rudolf Schenkel
- 8. a osztályosok vagyunk. Engem Bertók Dánielnek hívnak.
- Én Király Alexandra vagyok.
- Az Én nevem Kovács Viktória.
- Engem Kispál Katalinnak hívnak.
Kovács
Viktória:
Most interjút készítünk a Schenkel családdal, otthonukban. A Schenkel család Németországból származik. Hogy hívják Önöket?
R.S: Az én nevem Rudolf Schenkel.
K.S: Engem Karin Schenkelnek hívnak.
K.V: Hány évesek Önök?
R.S:
Én 59 éves vagyok.
K.S:
Én egy kicsit idősebb vagyok, 60 éves.
B.D:
Miért jöttek Magyarországra?
R.S:
Azért jöttem a feleségemmel Magyarországra, mert álmainkat szerettük volna
megvalósítani. Vitorlázni akartunk és életünk alkonyát itt akartuk megszépíteni.
B.D:
Miért hagyták el hazájukat?
R.S:
Én egy sűrűn lakott területről jöttem. Számomra egyszerűen
túl sok volt a tömegből, a zsúfoltságból.
K.S:
Itt Magyarországon nyugodtabb az élet. Jobb a levegő az emberek nem ülnek
egymás hegyén-hátán.
Talán
Budapesttel lehetne összehasonlítani. Budapesten
is nagyobb a zsúfoltság, mint itt.
B.D: Milyen problémáik voltak?
K.S: Nem voltak problémáink. Vitorlázni akartunk és élvezni a szabadidőnket.
K.V: Honnan jöttek Önök?
R.S: Wiesbadenből érkeztünk. Én Baden-Württembergben, Heilbronnban születtem.
K.A: Hogyan kerültek Önök Somogy megyébe?
R.S: Szabad elhatározásból. Négy évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy külföldre megyünk és a Balatont is számításba vettük más egyéb lehetőségek között. Aztán ide jöttünk.
K.S: Mondhatjuk, hogy egy vitorlástársunk által.
Először a Balaton északi partján néztünk házat, de nem találtuk meg a megfelelőt. Aztán a déli partot ajánlották nekünk. Egy vitorlástársunk segítségével lehetőségünk volt házakat nézni, aztán úgy döntöttünk, hogy ezt a házat vesszük itt meg.
K.A: Egyedül jöttek, vagy családdal?
R.S: Együtt jöttünk, mint egy család.
K.A: Mit kedvelnek Önök új lakóhelyükön?
R.S: Számomra Magyarországon a Balaton miatt a szabadidő eltöltése nagyon fontos. Itt vitorlázhatok. Szabadabban építkezhetek, mint ott, ahonnan Németországból jöttem. Tehát számomra a szabadidő volt a mérvadó.
K.S: És az éghajlat. Itt lényegesen hosszabb a nyár, mint Németországban. Az időjárás nem olyan változékony, és az éghajlat lényegesen jobb.
K.K: Mi hiányzik Önöknek legjobban?
K.S:
A család.
R.S: Ez főképp az ő véleménye. Nekem nem hiányzik semmi sem.
K.S: És ha hiányzik valami, bármikor elmehetünk Németországba látogatóba. Wiesbadenben is megtartottuk a lakásunkat. Tehát nem vagyunk helyhez kötve. Tehát nem számoltuk fel németországi gyökereinket. Tehát még mindig kapcsolatban állunk Németországgal és gyerekeink és unokáink is ott élnek.
K.K: Megbánták döntésüket, hogy eljöttek otthonról?
R.S: Alapjában nem. Persze vannak fenntartásaim. Problémáink voltak a betörésekkel. Ellopták az autómat, melyet Belgiumban találtak meg és így nem tudtam elhozni. Nem, megbánni, nem bántam meg.
K.S: Vannak pillanatok, mikor az ember azt mondja: jó volt, hogy így döntöttünk? De ez minden országban így lenne. Mindenhol vannak jó és rossz dolgok.
K.K: Köszönjük az interjút!
R.S: Mi köszönjük, hogy válaszolhattunk kérdéseikre. Nagyon örültünk. Köszönjük a látogatást.
